Vona Veronika Csenge vagyok, 15 éves. Diósdon élek a családommal, ide jártam általános iskolába is. 2019 őszétől a sikeres felvételi vizsgámnak hála tanulmányaimat a Kürt Alapítványi Gimnáziumban folytathatom. 

Amióta az eszemet tudom a lovak körül forog az életem. Szerencsés vagyok, mert egészen pici korom óta élvezhetem a lovak közelségét és tanulhatom a lovaglás művészetét. Ebben nem is lehetett volna jobb példaképem, mint a testvérem Vona Dorottya, aki egyben az edzőm is a kezdetektől fogva. Tőle tanultam, általa tapasztaltam meg ezt az életformát, ami nélkül már el sem tudnám képzelni a napjaimat...

Versenyzői pályafutásomat 2010-ben kezdtem el, eleinte futószáras versenyszámokban indultam, ahol a szép és helyes ülést pontozták, megtanultam versenyhelyzetben helytállni, koncentrálni... Utána szép lassan végig jártam a ranglétrát és minősültem ugró versenyszámokra is, hamar egyértelművé vált számomra, hogy ez lesz az én utam. Ez nekem mindig jobban tetszett, mint például a díjlovaglás, mert szerintem jóval spontánabb és izgalmasabb, de ugyanakkor mindig új kihívást tartogat és a versenynap elején, még sokszor nem is sejtem a nap végére milyen "akadályokat" kell majd leküzdenünk a lovammal.

A versenyzést Reprint nevű angol telivér heréltünkkel kezdtem, sok érmet és kupát köszönhetek neki, el sem tudom mondani mennyi mindenre megtanított, olyan nekem, mint egy bölcs tanító mester, akinek persze ugyanúgy köszönhetem a kezdő lovas életem nagy eséseit és tapasztalásait, mint a 2016-os Magyar Póni Klub Szövetség Országos Díjugrató Bajnokságának a III. helyét.        

Jelenleg kisbéri félvér kancánkkal versenyzem, Hadfi Rékával, akit csak Principessának hívunk, mert olyan mint egy "kis" hercegnő. Óriási szíve van, különlegesen kedves és odaadó ló, ő az akire eddig minden helyzetben számíthattam. Többek között, a 2018-as Póni Klub Szövetség Országos Stílusbajnokságán, ahol a dobogó második fokára juttatott, illetve sikeres rajtengedély vizsgát szerezhettem szintén vele, 2019 májusában, ezzel fontos célomhoz segített hozzá, amiért nagyon hálás vagyok neki és természetesen felkészítő edzőimnek is Vona Dorottyának és Schaller Gábornak.    

Még sok közös célunk van a jövőben...     

A lovaglásnak és a lovaknak hála nagyon sok mindent megtanultam és tanulok minden nap, ami úgy gondolom az életben is a javamra válik, hiszen a sportban eredményeket csak kitartással, alázattal és odafigyeléssel érhetek el.  

Altaq Fadwa vagyok,18 éves,Budapesten élek a családommal. A Budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumának 12.osztályos tanulója vagyok.

A lovaglást kb 7-8 éve kezdtem el, az elejétől kezdve Vona Dorottya foglalkozik velem,aki nem csak az edzőm hanem az unokatestvérem is.

Versenyzést 5 éve kezdtem,először futószáras verseny számokban próbáltam ki magam,ahol igazán jól megtanultam helyesen és precízen végre hajtani az összes feladatot. 

A Lovas sportágak közül a Díjlovaglás áll a szívemhez a legközelebb. Eleinte az edzőm angol telivérjével Reprinttel versenyeztem. Ő egy szuper versenyző, akit úgy nevezett "tanító mesternek" szoktuk mi hívni... Mindig arra törekszik hogy a maximumnál is többet hozzon ki magából. Odaadó társammá vált az évek alatt,rengeteg mindent köszönhetek neki, ebből az egyik legszebb közös emlékünket és eredményünket, a 2016-os Magyar Póni Klub Szövetség Országos Bajnokságán Balatonvilágoson a 'D2' díjlovas programban elért előkelő I. helyet!

2018-ban volt szerencsém kapni egy saját lovat a szüleimtől,amiért rendkívül hálás vagyok. Grand,egy kisbéri félvér herélt,7 éves lett idén. Korához képest ő már sok mindenen keresztül ment,és ezért kicsit több törődést és odafigyelést igényel mint a többi ló,de úgy érzem az idő egyre inkább összekovácsol bennünket,megbízik bennem/egymásba és a legjobb barátok vagyunk. Mindig tud valamilyen formában mosolyt csalni az arcomra.

A díjlovas edzéseinken mindig újabb és újabb feladatokat tanulunk Dórival,aki mindig arra törekszik hogy a maximumnál is többet hozzunk ki egymásból. Neki köszönhetően úgy érzem már rengeteget fejlődtünk mindketten. -Minden hétre elmondja nekünk a "házi feladatot" hogy mi az amin dolgoznunk kéne és ezt nagyon szeretem. Ha a Grandi jó formában van nagyon gyorsan tanul,és nagy precizitással végre is hajtja a feladatokat. Kifáraszthatatlan és imád dolgozni,mi csak "duracell-nyuszinak" szoktuk hívni. Úgy gondolom minden egyes nap tanulunk egymástól valamit,és nagyszerű társakká válunk.

A lovammal rengeteg sok tervem van a jövőre nézve,hiszen fiatal és jó mozgással rendelkezik. Az érettségimig rá egy lazább év vár,viszont utána (2020-ban) szeretnék visszatérni vele a keményebb edzésekbe és folytatni a versenyzést is. Távolabbi célom hogy magasabb díjlovas szintre tudjak vele eljutni a jövőben.

Ennek a sportnak,az edzőmnek,a csapatomnak hála megtanultam mit jelent az összeszedett precíz munka. Ahogy az élet legtöbb területén ebben a sportban is csak így, ilyen hozzáállással lehet érvényesülni.

Nagyiványi Dorina vagyok, 16 éves. Budapesten lakom a családommal és a Budai Nagy Antal Gimnázium 10. osztályos tanulója vagyok . 

Már egészen kis korom óta nagyon vonzott ez a sportág és persze ezek a gyönyőrű állatok . Először 5 évesen ültem lovon és azóta egyre jobban vonzódok ehhez a sporthoz . Eleinte futószáron sajátítottam el a lovaglás alapjait . Az első versenyemen 2010-ben voltam, de rendszeresebben 2014 óta versenyzem . Eleinte futószáras versenyeken indultan , ahol szép eredményeket értem el, melyeket Szedres nevű első kancámnak köszönhetek. Majd később kipróbáltam magam egyszerűbb díjlovas programokban is. Hozzám mindig is a díjlovaglás állt a legközelebb. Szerintem fantasztikusan jó érzés lehet, amikor úgymond "táncol" a ló és ezt a tudást együtt sajátítja el ló és lovasa. Egyszer én is szeretném ezt a szintet elérni. 2016-ban megcsináltam a rajtengedély vizsgát. 

Most Vona Dorottya az edzőm, aminek nagyon örülök, hisz mindenben támogat és segít engem. Bármikor számíthatok rá és persze a szupi kis csapatomra is . Dóri megtanította , hogy mindig a maximumra kell törekedni ahhoz , hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Neki és a fantasztikus csapatomnak köszönhetem hogy most itt tartok . Most jelenleg Lashi Lumával versenyzek , akit mi csak Cucusnak hívunk. Ő egy 11 éves angol telivér kanca. Egy különleges telivér, nagyon segítőkész kis lovacska. Nagyon sok közös emlékünk és persze sok szép eredményünk van. Én a 70,95%-os első helyezett "C2" díjlovas programunkra vagyok a legbüszkébb. Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Rettenetesen sokat tanított nekem és nagyon sok dolgot meg tudtam tapasztalni vele. Nagyon büszke vagyok rá , hogy ő telivér létére, ilyen jól helyt áll a díjlovas világban. Nagyon sokat fejlődtünk mindketten a közös munka során. 

Rengeteg tervem van még a jövőre nézve a lovakkal kapcsolatban, hisz így is már az életem részei hosszú évek óta. Ezek a csodálatos állatok és az irántuk érzett felelősség kárpótol minden esetleges nehézségért. Ez a sport megtanított , arra , hogy precíz munkát végezzek és kitartó legyek. A sok sok kitartás pedig egy idő után meghozza gyümölcsét.

Faragó Eszter vagyok, 15 éves. Diósdon élek a családommal és az Érdi, Gárdonyi Géza gimnázium 9.osztályos tanulója vagyok. 

Nagyjából 8 éves korom óta lovagolok. Először futószáron majd később osztályban lovagoltam. A versenyzést könnyebb díjlovas számokban kezdtem, majd egyre nehezebb szinteken is megmérettettem. 

Másfél éve, megkaptam az első saját lovamat Kyrát a "barátságos óriást". Mióta Vona Dorottya edz minket azóta napról napra látszik a rengeteg belénk fektetett idő, türelem és munka amiért nagyon hálás vagyok Dórinak. 

A lovas sportágak közül a díjugratás áll hozzám a legközelebb. Kyrával 1 éve versenyzünk. A 2018-as Magyar Póni Klub Szövetség Országos Díjugrató Bajnokságán, kezdő PK2 szinten sikerült megszereznünk a II.helyezést, amire nagyon büszke vagyok. Idén sikeres rajtengedély vizsgát tettem, ezért a továbbiakban szeretnék hivatalos versenyeken indulni. 

A lovaglás nagyon sok mindenre megtanított, többek között a türelemre, fegyelemre és kitartásra. Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen szerető kis csapatnak lehetek a része mint ami a miénk.